Szia Anya!
Nehezen veszem rá magam az írásra, mert minden egyes levél sírással jár. Azt meg nem akarok a gyerekek előtt. Úgyhogy mindig halogatom. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem gondolnék ugyanannyit rád. Vagy, hogy nem lenne mit mesélnem.
Minden oké, a fiúk végre kilábaltak ebből a köhögéses időszakból. Közelednek a szülinapok, Lázár már kapott egy kis előszülinapi ajándékot, egy etetőszéket. Most épp autót szeretnénk venni, ha sikerül, akkor valószínűleg most a karácsonyi szünetben elmegyünk találkozni Andival, Beával. Meglátjuk.
Képzeld, Marcsi babát vár, megint. Most reméljük jobban alakulnak a dolgok. Tudom, mennyire örülnél a hírnek, ha itt lennél. És tudom, mennyit imádkoznál értük. Így viszont besegíthetnél picit fentről, hogy ez a baba megmaradjon. Pont a szülinapod környékén érkezne! :)
Közeledik a karácsony. Még nem tudjuk, hogy alakul pontosan, szerettünk volna elutazni, hogy kicsit magunkban legyünk, de lehet nem jön össze... nehéz ám nélküled! Karácsonykor pláne nehéz. Tudod, mennyire szeretem. De tudod, mennyire a családról szól ... elszaladtak az évek. Csodás karácsonyaim voltak gyerekként, és ezt főleg neked köszönhetem! Szerettem, hogy azzal telt a délután, hogy elmentünk kántálni, vak Juliska néninek, mamáéknak a tanyára, aztán este hazáérve már jó illat fogadott, sok süti, finom ételek. És jöttek, Zoli, meg Marika néni, meg Zsuzsa néni, nekik nem volt családjuk, akivel ünnepelhettek volna, neked meg mindig volt pár tányér pluszban... És körbeültük a karácsonyfát, énekeltünk, apa felolvasta a karácsonyi történetét a bibliából. Aztán ajándékok, vacsora, és társasjátékozás hajnalig. Csodás volt. Csak bízom benne, hogy a gyermekeim legalább feleennyire szép karácsonyok előtt állnak, és sikerül valami hasonló szokást kialakítani... hiányzol! Nem lesz teljes nélküled, semmi... a napok szürkék lettek, a karácsonyi díszkivilágítás sem csillog olyan szépen, és a karácsonyi dalok is mind szomorúak. Nem is tudod te, hogy te adtad ezeknek a színt, az életet. Nem lehetne, hogy visszajössz karácsonyozni hozzánk? ...
Most nem tudunk hazamenni karácsonyra. Bár az az igazság, hogy számomra már fura szó lett ez a "haza". Abban az értelemben, amiben volt, már nincsen olyan. Igen, már nem tudok "hazamenni". Mehetek apához látogatóba, és persze fogok is. De az már nem haza. Az Éviék otthona, és én nem otthon vagyok, hanem látogatóban. Tudod, mennyire rossz érzés úgy hazamenni, hogy már nem vagyok otthon? Igen, miattad volt az otthon... hianyoznak az otthoniak, és várom, hogy végleg hazajussunk. De már sosem lesz olyan nélküled... Kimondhatatlanul hiányzol. És szörnyen nehéz ez így. Azért remélem néha lenézel ránk, és elmosolyodsz, Lukács egyre bővülő szóhasználatán, vagy Lázár egyre nagyobb huncutságain..
Szeretlek, és várom, hogy találkozzunk. Még akkor is, ha sok van addig még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése