Szia anya!
Régóta nem írtam. Nem, mintha nem hiányoznál, vagy nem fájna ugyanúgy, hogy nem vagy itt... csak nem tudom eldönteni, mi a jobb. Ha írok, és kiírom magamból a fájdalmat, vagy ha próbálom elnyomni magamban... szörnyű volt a karácsony. Mármint, tudod, a fiúk örültek, csillogó szemekkel bontották az ajándékot, pláne Lukácsnak volt nagy élmény. Én főztem, ünnepi kaját. Sült kacsa, sült sertéscomb, ilyenek. Még sütöttem is,hogy meglegyen az ünnepi hangulat (mondjuk a kakaós bejglim mehetett a kukába, úgy elrontottam...) . De te nem voltál. És nem tudtalak felhívni sem. Különösen nehéz nélküled ünnepelni. Sokat sírtam. Iszonyatosan hiányzol! És persze hiányoznak az otthoniak is. Itt kicsit el vagyok veszve. Nem engedek senkit közel magamhoz, tudatosan. Nem akarom, hogy bárki lássa azt a sebet és fájdalmat, ami bennem van. Nem vágyom senki társaságára. A tiédre vágynék, de erre esélyem sincs... felhívtam a tesóidat, akiket sikerült elérnem, kellemes ünnepeket kívánni. Miattad. Mert te felhívtad volna őket. Gyivákné Julika nénje elsírta magát. Azt hiszem örülnél neki, ha tudnád, nem felejtkeztem el róluk, imádkozom értük folyamatosan. Aztán eljött Pintye Andi is, együtt töltöttünk egy napot. Jó volt látni. Isten nagyon sokat munkálkodik benne. Odaadtam neki a Szenvedélyes Mami könyvet. Ez is miattad jutott eszembe... mert te adtál nekik mindig keresztyén könyveket. Utána leutaztunk Cornwallba, gyönyörű volt. Ott töltöttük a szilvesztert. Nem csak a táj volt meseszép, de tényleg végre jól éreztem magam. Hazelmary-ék nagyszerű emberek. Úgy éreztem, velük otthon vagyok. Tudod, mennyire felnézett rád? Tudtad, hogy az ő életére is hatással voltál? Csupa könny volt a szeme, ahogy rólad beszélt. El is sírtam magam rendesen. Fogalmad sincs, hány és hány ember gondol rád szeretettel. .. és hogy hány embernek hiányzol...
Nagyon honvágyam van. Otthon sem olyan már semmi, mióta elmentél, de hiányoznak a többiek. És hiányzik, hogy kimehessek a sírodhoz. Tudom, neked ez sosem volt lényeges, hiszen te már nem ott vagy. De nekem valahogy mégis fontos. Most, ezzel az új törvénnyel lehetőségünk nyílik talán hazamenni. Csak nem tudjuk, hogy jó döntés lenne-e. Jó lenne, ha tanácsot kérhetnék tőled... Abban egyeztünk meg, hogy ha találunk munkát otthon (egyelőre Csetinek egy jót) , akkor élünk a lehetőséggel, és hazamegyünk. Mert annyira rövid az élet! Ezt megtanultam rendesen. És nem szeretném, ha a fiúk teljesen kiesnének az otthoniak életéből. Papó, tata, mama, ki tudja mennyi időnk van még velük... nem szeretnék tőlük távol lenni. És tőlük távol tartani a gyerekeket...
Úgyhogy, most próbálkozom a szervezéssel. Lehet már a nyáron hazamegyünk.
Szeretném is, meg nem is. Anyagilag nagyon jó itt, jó ez a biztonságérzet. Viszont a család nélkül nagyon nehéz. És ez sosem lesz otthon. Abban biztos vagyok... jól jönne a bátorításod!
Szeretlek, és hiányzol.
Xx
